2012. november 12., hétfő

Következzenek immár az lúdfiak


 by PO
A múltkor felhorgadt bennem az igazságérzet, vagy valami ilyesmi és egy kis helyes posztot kívántam kanyarítani a rucás kásáról. Mert az mégsem járja, hogy a libáknak olyan jó a marketingje, hogy évente egyszer nekiveselkedik mindenki és fal egy kis libát, meg leöblíti újborral. Szerencsére Márton-napkor, nem szerettem volna, ha az Imre-napot ennyire tematizálják. Aztán ott vannak a kacsák, semmivel sem alábbvalóak, mint a lúdfiak, azokat is tessék megünnepelni, méltatni érdemeiket, meg valami jóféle bort inni hozzá!
Elkészült a poszt szemléltetésére szolgáló rucás kása, ahogy kell, kölessel, aztán úgy megettük, hogy fényképezni meg elfelejtettem. Márpedig mifelénk az ételfotók is saját készítésűek – pedig mennyivel kényelmesebb volna a neten kukázni egy sokkal szebbet.

Most meg eljött a Márton-nap, ilyenkor tényleg a ludakra kell figyelnünk. Meg az újborra. Esetleg a Mártonokra.

A mostani ünnepre máshogyan készítettem a ludas kását, mint szoktam. Nem aprólékot használtam, hanem szárnytövet – a liba legfinomabb húsrésze szerintem –, a kása pedig most nem köles, hanem hajdina volt.

A szárnytövek egyik végét levágtam, a bőrös borítást előre tűrtem, így a húsdaraboknak olyan dobverő kinézete lett. Sóztam, mozsárban tört korianderrel megszórtam és 170 °C-on ropogósra megsütöttem.

A szárnyat a fagyasztóból vettem elő, majd langyos vízben olvasztottam ki. Természetesen ezt a vizet nem öntöttem ki, ez lett a zöldségek főzővize. Felkockázott petrezselymet, murkot vetettem belé, sóztam, borsoztam. Amikor forrni kezdett, hozzáöntöttem a kimosott, lecsepegtetett hajdinát, ügyelve arra, hogy a főzővíz kb. 3-szorosa legyen. Lassú tűzön készre főztem, néha óvatosan megkevertem.

Tálaltam.


Megettük. Dicsértük. Igaz, csak óbort kortyoltunk hozzá.

5 megjegyzés:

süllőcske írta...

No de Vendelin barátom, hol vannak a különféle mustárok?
A hajdinához gratula.

PO írta...

Habár a teszkógazdaságos dizsoni mustárt igen kedvelem, a jó erdélyi mustár egyenesen a kedvencem! :D A mustármagból és mustból készült ősrégi változat egy egészen más ízvilágot képvisel. Na, én ezt tudtam, ezért belecsempésztem a következő posztba.

Andrass9 írta...

Jól hangzik! Nagy barátja vagyok a libaszárnytőnek :)
Még jó, hogy én is abból készítettem a ludaskását. Igaz, én rizzsel főztem.

Névtelen írta...

Én meg ilyet találtam: Libaaprólék rizzsel,Párolt libacombok zöldborsós árpakásával (ebben találtam: A magyar úri család konyhája c. szakácskönyv)

Mitzi von Küche írta...

Rucás kása... (Zsuzsika néném Nánáson de finoman készítette). De ez is gyönyörű, a hajdinakása is tetszik.