Az almafa

by Waka

Gyermekkoromban édesapámmal bekóboroltuk az egész vármegyét. Hajdan a környék püspöki birtok volt, nem is kicsi. Az akkori jószágkormányzóság épületében – némi betoldással – elfér a megyei könyvtár. Az azóta felhagyott kertek helyén elvadult gyümölcsösök találhatók mindenfelé. Ismerek szép diófákat, almából - birsalmából egész erdőket, egészen lehetetlen helyeken vannak „parasztbarack” fák, és a fehér besztercei szilvafáimat is egy ilyen helyről szedtem ki.

A hetvenes években tört ki a feketefenyő-telepítés második hulláma. A nagy gyárak dolgozói a kommunista szombatokon tízezrével ültették a csemetéket. Igaz, tájidegen fajta, de a terméketlen, puszta karsztnál azért valamivel jobban mutat. Sajnos errefelé nagy divat, hogy amint kicsit megnő az erdő, elkezdik lerakni mellé a szemetet. Különböző egyesületek és iskolák több tíz tonna szemetet szednek össze minden évben.

Az egyik ilyen erdő mellett találtunk két szép almafát az egyik kirándulás során. A jó ég tudja, hogyan kerülhettek oda, talán el eldobott almacsutkából keltek ki. Levelük nagyobb volt, mint a többi vadalmának, nem voltak tüskések, formás csemeték voltak, na! Megjegyeztük a helyet, és ősszel már ásóval felszerelkezve mentünk vissza.

A két fa szépen megeredt, évekkel később édesapám oltott mindkettőből még egyet, ezeket a másik kertben ültettük el. Az egyik fajta – legyen piros alma – alakját tekintve a Starkingra emlékeztet, a hegyen, ahol a mészkősziklán alig fél méteres talaj van, szinte ehetetlenül kemény, apró, de mézédes almákat termett. A másik kertben – talán az agyagos, kicsit löszös talaj miatt – meglepően megváltozott a termés. Nagyra nőtt, és lédús lett a Starkingra jellemző ikrás-kásás állag nélkül. Augusztus-szeptemberben érik, eltartani nem lehet sokáig, legkésőbb tél végéig tönkremegy.

A másik – nevezzük sárga almának – a leginkább a Kis fleini nevű fajtára emlékeztet, már amennyire sikerült utánajárnom. Hosszúkás, szinte zsíros tapintású, sárga héjú, a napsütötte oldalon megpiruló fajta. Ritkán nő meg 7-8 cm-nél nagyobbra. Húsa édes-savas, roppanó, a leve végigcsorog az ember állán. Szeptember végén, október elején érik. Ha egyszer cidre készítésére adnám a fejem, biztosan ezt a fajtát választanám. A savanykás íz a tárolás során fokozatosan eltűnik, a hús kissé ikrássá válik. Nyomásra, ütődésre érzékeny, tárolásra kora tavaszig alkalmas.

A pirosat a hegyen kivágtuk, a sárgának idén leszáradt a teteje. A másik kert állami tartalékföld, tavaly az önkormányzat felmondta a bérleti szerződést, hogy hulladékudvart építsen a helyén, de még egy kapavágást nem tettek. Tavasszal folytatni fogom a kert művelését, úgy leszek majd, mint az ásással. Ha valamelyik önkormányzati gyökér odajön kekeckedni, odacsapok az ásóval, és haladok tovább.

Gomba háromképpen

by Süllőcske

Késő ősz, télelő a barangolós embernek  alkalom a szépséges gombák megcsodálására.

Csizma, kalap, kabát, bicsak, kosár, s mehetünk. Az ajtóból azért érdemes visszafordulni a gombászzsebkönyvünkért.

Arról sokat lehetne mondani, hogy hová, mikor, milyen gombára menjünk, a gyakorlat majd meghozza a módját.

Ezen az őszön, a csapadék megjöttével szépen telt a kosár, ettük a gombát, a többletet tartósítottuk az előttünk álló fél évre. Szeletelve, cserényen szárítva, keményebb gombák porítva évekig elálló készítmények. Sós, savanyú lében, blansírozva, pikánsan fűszerezve, hagymával remek salátaalapanyagot menthetünk. Különlegesen fűszerezett, borban, borecetben főtt gombáinkat olívaolajban marinálva csemegéket kapunk. Vendégeink garantáltan nem tudnak majd hova lenni a csodálkozástól, hogy egyszerű omlettünk vargányaillatot áraszt, levesünkből sosem hiányzik egy kis fafül, vagy szegfűgomba, vagy a sült mellől a laskasaláta. Nekünk nem lehet gond egy bakonyi süllő, egy Wellington- szűz.

Októberben az Alföld vargányapótlója terem, a remek, testes, látványos nyárfa érdestinóru.

Ha már túl vagyunk a rántott őzláb orgiákon, ezt javaslom gyűjteni méltóságos, szép fehérnyárak alatt. Kiválóan szárad, nagyon finom.

Ebben az időszakban bőven van szegfű, illatos csiperke, szerencsével óriáspöfetegre is lelhetünk. Egy ilyen kis vegyes kollekcióból készül első ételajánlatunk.

A rusztikusabb szeleteket vajon, sonkahagymával, fokhagymával, sóval, borssal lazán átpirítjuk, sütjük, de röviden, maradjon a gombánk roppanós, szaftos. Két-három tojást, két kalán mascarponéval, maréknyi reszelt parmezánnal, vágott petrezselyemmel nagyjából fölverünk, rá a gombára és éppencsak megsütjük. Tetejét még kicsi sajttal, zölddel, pirospaprikával megdíszítjük.

Novemberben a pereszkék törnek az élre, például a lilatönkű pereszke. Érdekes, nagyon aromás gomba, finom, de érdemes keverni más fajokkal, kicsit nagyszájúbb fűszert használni rá, hogy lekerekítse, illetve megfelelő köretről gondoskodni.

Ez esetben a megfelelő ízkomponáláshoz a sáfrányos tejfölt használtuk, köretként spenótos galuskát főztünk, a tányért juhsajttal szórtuk meg.

Télelő hava. Van még pereszke, júdásfüle, terem a fülőke és a király is növeszti izmos, terebélyes, féloldalas kalapjait, a kései laskagomba. Ebből készítettünk pikáns, savanykás salátát. A laskát sós, boros, borecetes vízben, szegfűszeg, boróka, bors társaságában roppanósra főzzük, kihűtjük, szeljük. A főzőlébe tegyünk keresztben félbevágott hagymát, éppencsak üvegességig abálva. Mindezt keverjük meg kapris remuláddal. Iszonyú finom, én pirítóssal főételnek eszem, de nagyon jó hús, hal mellé is.Különleges ajánlásom: Kéken főtt, olvasztott, fokhagymás vajjal leöntött hallal együk. Jó étvágyat, békés adventet!

 Jó étvágyat, békés adventet!

Mindennek van egy...

by PO

...története. Ezeknek az almáknak is. Waka hamarosan elmeséli.

Meg ennek is. De ezt már Süllőcske elmondotta. Tudjátok, mi ez? Nem, ne nézegessétek a címkét, nem segítettem.