by PO
Ezt az ételt - amit már nemrég említettem - igen ritkán készítem. Egyrészt azért, mert kell hozzá szamóca. Másrészt pedig kell hozzá rukkola is. Mindkettő szezonálisan fordul elő.
Azért hoztam elő a dolgot még egyszer, mert MOST van a legjobb alkalom arra, hogy ez a saláta igazán finomra sikerüljön. Ugyanis itthon a szabadföldi rukkola még nem magzott fel, még egy hétig talán szedhető és az ízes, hazai, szabadföldi szamóca mostanában jelent meg. Ilyenkor érdemes! Mert nem az igazi a drága, ízetlen, nagy szemű földieperrel, rukkolát pedig máskor csak salátamixekben lehet látni, tehát nem lehet belőle elegendő mennyiséget asztalra tenni.
Ez a saláta magában is sikeres, lavórnyi mennyiséget is kíván az ember - mondom én, aki egy fél kiló rukkolát egy délután minden hókuszpók nélkül, magában elcsipegetek.
Először elkészítem az öntetet: egy kis, zárható üvegbe öntök olíva olajat, balzsamecetet, teszek hozzá mézet, sót, fehér borsot. Amíg a rukkolát megmosom, lecsepegtetem, széttépkedem és egy naaagy tálba dobom, rendszeresen összerázom. Akkor jó, ha minél homogénebb és jó sötét színt mutat.
Ha kacsahúst (comb, szárnytő) sütök hozzá, azt csak sózom és sütőben 180 fokon készre sütöm. Ha (pecsenye) kacsamáj is kerül, azt fűszeresen készítem. Régóta sütök egyszerűen fűszerezve, kacsazsírban májat. Tavaly olvastam a Food and Wine blogon egy érdekes és pikáns fűszerezést, azt csavargattam tovább. Eszerint a forró zsírba egész szemes borsot, egész római köményt, fekete hagymamagot és csillagánizst szórok, később negyedelt vöröshagymát. Amikor leveleire esett, színt kapott, hozzá teszem a ketté vágott kacsamáj darabokat. 10-15 perc alatt óvatos kevergetés mellett készre sütöm. Természetesen ezt majd csak a tányéron sózzuk, csipetnyi füstölt paprikával vadítjuk.