2016. október 22., szombat

Őszike

by PO
Folytatom.
Ott hagytuk abba, hogy megnyílt a Keszegsütő. Azóta köszöni szépen, jól van. Én is elpusztítottam már ott egy nagy kosár halat, nekem az első perctől a sült keszeg a nyerő. Úgy tűnik, a névválasztás is nagyon befolyásolja az embert.
Az elmúlt évben nem voltam túl aktív, de azért főzögettem, sütögettem, figyeltem a világ rezdüléseit. Feltűnt, hogy mára már egymást érik a mindenféle fesztiválok, ahol valamiféle gasztroötlet adja az esemény gerincét, azt pedig megfűszerezik néhány haknizenekarral - és a Nép örvendezhet. Akkora fesztiválláz tört ki a nyáron, hogy ilyen helyeken már nemcsak méltán felejthető zenei élményeket lehet találni, hanem egészen jóféléket is. Arra következtetek, hogy ezek a rendezvények egyre nagyobb költségvetéssel bírnak, egészen jó zenekarokat is meg tudnak fizetni.
De menjünk tovább a gasztro vonalon. Az év legfényesebbre koptatott dumája a "streetfood" volt. Hűvös távolságtartással figyelem az irányzatot -  megható az igyekezet, ahogy egyre tartalmasabb ételeket igyekeznek azok kezébe adni, akik az étkezésnek nem képesek megadni azt a 10 perc tiszteletet és figyelmet. Én nem szeretek utcán sétálva enni, nekem még az is gondot okozna, hogy egy egyszerű lángosevésnél hogy tartsam távol a bajszomtól a tejfölt.

Ebben a visszatérő posztban egy kenyérféle receptjét osztom meg. Nemrég kaptam egy meghívást Zsályától, aki egy kenyeres játékot gondolt ki. Rendszeresen sütök ilyet, fotóm is van, én ezzel játszom majd.

Ezt a kenyeret leginkább gyökérkenyérként emlegetik. Közös ezekben, hogy nem igényelnek dagasztást (gondos kidolgozást), képlékeny, lágy a tésztája, a bélzete sütéskor a nagy víztartalom miatt olyan rusztikus lesz.

Kedvcsinálónak egy fotó:


Jót derültem azon, hogy a pályázó kenyereket lehetőleg vegán környezetben kellene fotózni... Hát ezen ne múljon. Oda tettem a frissen sült bucik mellé az ősz utolsó rózsáit, a kép nem is lehetne ettől vegánabb.

Azért ajánlom ezt a kenyeret, mert egyszerű és gyors, jól ízesíthető, 4-5 napon át fogyasztható. Meg aztán finom is.
Ha kedvet kaptál hozzá, akkor egy konkrét recept:
Hozzávalók:
45 dkg BL55 finomliszt,
11 dkg teljes őrlésű búzaliszt,
10 szem olíva magozva,
1 ek szárított szurokfű (oregano),
4 tk só,
4,5 dl langyos víz (összesen),
2,5 dkg élesztő.

Az élesztőt megfuttatom kb. 1 dl langyos, cukros vízben.
A többi hozzávalót kimérem egy dagasztásra, kelesztésre alkalmas műanyag vagy üvegtálba.
Az olívabogyót felaprítom, hozzáadom.
Amikor az élesztő megfutott, az egészet összekeverem. Nem dagasztom simára, de azért egyenletesen elkeverem.
Szükség szerint 1-2 órán át kelesztem (20 °C feletti hőmérsékleten, letakarva).
A sütőt 250 °C-ra állítva bekapcsolom.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom. Lisztezett kézzel téglaslapra húzogatom, többször hajtogatom.
A tésztát 3 részre vágom. Mindegyiket rúdra formázom, megtekerem, lisztezett tepsibe fektetem, megigazítom.
A sütőt 20 percig melegítem elő, majd ezen a hőfokon beteszem a sütni valót.
12 percig 250 °C-on sütöm, majd leveszem a hőfokot 150 °C-ra. Itt még 18 percig sütöm.
Kiveszem a megsült gyökérkenyeret, majd hagyom kihűlni.

A kész kenyér bélzete - a felületes dagasztás, az összetevők, a magas víztartalom, meg a holdfázis miatt - ilyen szokott lenni:

Néhány tipp:
A kenyér kihűlésig ropogós, csak törhető. Egy darabig még ilyen marad, de később megpuhul a kérge, attól kezdve szeletelhető is.
Ha nincs kéznél teljes őrlésű liszt, szoktam hozzátenni 1-2 ek tökmaglsztet, lenmaglisztet.
Olíva helyett mehet bele aszalt paradicsom is.
A fűszere lehet még bazsalikom, rozmaring is.

A következő poszt már húsokat is tartalmaz majd! :)


2 megjegyzés:

László Hajdú írta...

Ez az amit ciabatta néven is illetnek?

PO írta...

Az egy fokkal bonyolultabb. A gyökérkenyér nevű receptekhez áll a legközelebb.