Ez is egy kőleves!

by PO

Mintha nyáron csak gyümölcslevest kívánnánk. Mintha csak az ősz juttatná eszünkbe a belénk melegséget öntő leveseket...

Mindegy is, ez az étel nekem is most jutott eszembe, a nyári forróságban nem. 

Készítési technológiája szerint ez a leves a húslevessel mutat közeli rokonságot. Beletesszük a húsfélét, főzzük egy darabig, aztán meg a többi hozzávalót, és a végére minden összejön. 

A kőleves jellegét az adja, hogy a húsféle sok dolog lehet, a füstölt csülöktől a füstölt bordaszélen át a füstölt szalonnabőrig - illetve sokféle zöldséggel gazdagíthatjuk. A kőleveseknek nincs is egzakt receptje, óriási alkotói szabadságot ad a főző embernek. 

Most hadd kedvezzek azoknak, akik szeretik a pontos, tételes hozzávaló listát, a követhető technológiai leírást. Most tehát a füstölt hús alapú, gazdagon zöldségelt levesek egy konkrét, a családunkban népszerű változatának pontos leírása következik!

Hozzávalók:

3 tenyérnyi füstölt szalonnabőr (az enyémmel mérve; 42-es lábam van, tehát nem egy tenyeres-talpas fajta)

3 közepes szál sárgarépa

3 szép szál petrezselyem

1 csokor petrezselyemzöld

3/4 csésze pirított hajdina (azzal a csészével mérve, amelyikben egyetemista korom óta a tejes teát iszom)

1 csésze tejföl (a kisebbik, narancssárga csészével mérve, mert a teás csészében már a hajdina van)

1 mokkás kanálnyi feketebors

1 db babérlevél

2 teáskanál füstölt paprikakrém (az enyémből)

só 

Lássunk neki!

A füstölt szalonnabőröket ujjnyi csíkokra metélem.

A szalonnabőrt 3 liter vízben felteszem és lassú tűzön főzöm.

Közben beleteszem a babérlevelet, a borsot.

Amikor a bőr már megpuhult, megkóstolom a levet és a sóját beállítom.

Beledobom a feldarabolt zöldségeket és a hajdinát. 

Lassú tűzön tovább főzöm, a zöldségek és hajdina elkészültét kóstolással ellenőrzöm.

A végén belekeverem a csészényi tejfölt és elzárom a tüzet.

A legvégén beleszórom az apróra vágott petrezselyemzöldet. Így azok is ráébrednek a fontosságára, akiknek eszükbe sem jutna a tálaláskor odatett zöldfűszerből rászórni a kiszedett levesre.

Az étel megjelenése ilyen volt:

Az illatjegyekből azonnal megjelenik a füstös jelleg, amit a petrezselyem üde zöldfűszeressége ellenpontoz. A hagyományos leveszöldségek illata csak másodsorban ismerhető fel.

Javallatok, fortélyok:

• Húsként tehetünk bele mást is, nemcsak bőrkét. Füstölt csülköt. Kezdjük egészben főzni, a végén feldaraboljuk és visszatesszük a levesbe. Így már sokkal rangosabb ételnek számít.
• Gazdag zöldségelést elbír ez a leves. Mehet bele még zeller is, fej hagyma is, paszternák is, krumpli is... A foghajma is szépen mélyíti az ízhatást.
• Javallom, hogy a krumplit tegyétek bele egészben. Kis tojásnyi szemeket, de csak néhányat. 
• A hagyma is egészben legyen benne. Így a szedéskor választható lesz, nem pedig kötelező.
• A tejföl helyett joghurt is mehet bele. Én már próbáltam, tudom, hogy pikáns, finom.
• Az elkészült levesben az összetevők osztályozódnak. Vagyis a hajdina, a petrezselyem leül az aljára, míg a répa ott úszkál a tetején. Meg a zöld is. A szedéskor alaposan, mélyre merítve szedjünk, így a végén nem kell két napig hajdinakását ennünk.

Aki nem ismeri még a hajdinát, előbb próbálja ki. Húsleves alaplében főzve, zöldségesen. Köretként, ahogy itt is ajánlottuk már. 

Régen egy átlagember néhány féle kásanövényt ismert, használt. Ma már olyan nagy választék van ezekből, véleményem szerint használjuk őket bátran, színesítsük vele étrendünket. Sorjázom: búza (bulgur), rizs, vadrizs, köles, hajdina, csicseri borsó...

Gyermekkorom piros aranya

Új szerzőt köszöntünk a blogon. Fogadjátok szívesen Szépia írását! /PO/

by Szépia

Három gyermekes édesanyaként egyre gyakrabban találom magam szembe azzal a kéréssel, hogy a gyermekkoromról meséljek gyermekeimnek. Azt tapasztalom, hogy gyermekkori történeteimet a gyerekek sokkal nagyobb örömmel, izgalommal fogadják, mint a mesekönyvek pallérozott históriáit. Olykor már kifogyok a történetekből, de aztán mégis valami előre lendít. Most épp a settenkedő, napsugaras, illatos ősz…

Kislánykaként, iskola után rendszeresen anyukám munkahelyére siettem. Különös világ volt számomra, a kattogó írógépek zajában volt valami mesebeli varázs, ami magával ragadott és amilyen gyakran csak tehettem iskola után betértem az irodába. Aztán amikor a gépek elhalkultak, én ülhettem végre anyukám gépe elé és kedvemre csilingelhettem a gépével, amíg ők fecsegős, női kacajos kévészünetet tartottak. A kávészünetbe sok minden belefért és ilyenkor cseréltek gazdát a jobbnál jobb, finomabbnál finomabb receptek. A kolléganők közt voltak szerb anyanyelvűek is, így a receptek közé bekerültek az ő specialitásaik is, amelyekből olykor kóstolót is vittek a többieknek. Így kerülhetett anyukám receptes füzetébe Dragica tortája, Slavica slatkója vagy épp az ajvár receptje. 

Az ajvár, mely írásomnak főszereplője, nem csak a receptfüzetbe került be, hanem családunkban hagyománnyá is ért az őszi ajvárfőzés. 

Ez a szerb eredetű finomság szép húsos elefántfülpaprikából, padlizsánból és fokhagymából készül, sültek mellé kínálják, de kenyérre kenve, akár kanalazva is mennyei finomság. Ma már háziasszonyként magam is minden ősszel elkészítem és a család hálás szívvel fogadja a több órás munka eredményét. Gyorsan elfogy.

A következőképp készítem:

5 kg szép, húsos elefántfülpaprikát kimagozok, szeletekre hasítom őket. 

2 kg lila mosolygós padlizsánt szintén megtisztítok, darabokra vágom, majd 

három szép nagy fej fokhagymát is megfosztok a hajától. A fokhagymából sosem árt, ha több kerül az ajvárba.

A második felvonásban elkészítem a szirupot: 1,5 liter vízhez hozzáadok 4-5 dl 10 %-os ecetet, 12,5 dkg cukrot és 5 dkg sót.  

Ebben a lében színváltozásig előfőzöm a hozzávalókat, majd hagyományos húsdarálón ledarálok mindent. 

Előveszem a legnagyobb fazekamat és ebben egy órán át főzöm, sűrítem az ajvárt. Miután szép lassan fölforrt az ajvár, nagyon kis adagokban hozzákeverek 8 dl napraforgóolajat. 

Ezután üvegekbe töltöm az ajvárt és egy vízzel töltött tepsibe sorakoztatom őket. A sütőbe tolom a teli tepsit és 100 fokon egy órán át forrósítom, majd hagyom, hogy az üvegek itt is hűljenek ki. Így kikerülöm a tartósítószereket, nem hagyok támadási felületet az allergiának. 

Legközelebb mutatok egy egyszerű, ízletes megoldást az ajvár használatára.

A nyár desszertje a gyümölcsrizs!

by PO

A cím egy önkényes megállapítás - de többőnk közös véleménye ez. Nagyon jellemző a gyümölcsrizs kedveltségére, hogy már rég posztba kívánkozott, de mindig olyan gyorsan elfogyott, hogy nem élte meg a fotózást!

Valaha nem gondoltam volna, hogy ezt a roppant egyszerű ételt is lehet szofisztikáltan készíteni. Nem vagyok a bonyolult ételek kedvelője, de a több időráfordítás itt finomabb végeredményt hoz.

10 éves koromban azt a változatot tanultam meg, hogy cukros-sós tejben óvatos kevergetés mellett készre főztem a rizset, a végén tettem bele egy kis vajat és cukros kakaóval szórva élveztük.

12 éves koromban egyszer találkoztam egy olyannal, amikor a rizset sós tejben főzték meg, majd mézédes barack befőttel koronázták meg. Nagyon megdöbbentő volt elsőre, később néhányszor még kipróbáltam.

Időközben az édes ízek eltűntek a fogyasztói kosaramból, de a tejberizs néhány éve visszalopózott. Talán úgy, hogy a török rizspuding (sütlac) a zöld diómmal koronázva egy páratlanul finom desszertet alkotott, így sokszor készítettem.

És most itt van az újabb gasztrokaland! Ennek az érdekessége az, hogy a rizset ún. rizottó stílusban főzzük és izgalmasan fűszerezzük.

Tehát!

Végy két tiszta edényt.

Kell még hozzá

1 csésze rizottó rizs

4 csésze tej,

4 ek kristálycukor,

1 tk só,

1 rúd vanília,

1 ek szárított citromverbéna,

3-5 dkg vaj,

5-10 dkg mazsola,

gyümölcsök (málna, meggy, cseresznye, szamóca, stb.)

Az első edénybe forraljuk fel a sós tejet. A végén tegyük bele a a cukrot, a citromverbénát és kaparjuk bele a vanília belét. Tartsuk forrón.

A másik edényben felforrósítjuk a vajat, majd beletesszük az átválogatott, átmosott és megszárított rizset. Addig kevergetjük, míg a szemek elkezdenek üvegesedni. Ezután lehúzzuk a tűzhelyről és néhány percig pihentetjük.

A rizset visszatesszük a tűzhelyre és szedünk rá annyit a forró tejből, hogy híg főzelék állaga legyen. Kis-közepes lángon kevergetjük, majd beletesszük a mazsolát is. Ha a rizs a tejet beissza, mindig pótoljuk azt - és sűrűn kevergessük.

Az utolsó 1-2 dl tej hozzáadása után alaposan átkeverjük a masszát, majd lefedjük, kis idő múlva elzárjuk a lángot és még 15-20 percig pihentetjük.

Ha gyümölcsrizsre vágyunk, akkor a langyosra hűlt masszába keverjünk annyi gyümölcsöt, amennyit csak bírunk. Szezonon kívül befőttekkel, dzsemekkel is díszíthetjük.

Ezen a tányéron a friss meggy találkozik a tavalyi nyár utolsó sóhajtásával, az utolsó néhány kanál dzsemmel. 

A képet jobban megnézve szinte száraznak tűnik a rizs. Belegondoltam, én még nemigen láttam másnapos, kihűlt tejberizset! Azt gondolom, a 4szeres arányt lehet növelni, talán még az 5 csésze tej sem túlzás - már ha másnapra is akarunk hagyni.

A citromverbéna egy rendkívül izgalmas fűszer. Itt feltétlenül érdemes kipróbálni. A szárított cucc nem drága, sok bioboltban beszerezhető. Amint láttátok, én a tejből nem szoktam kiszűrni, észrevétlenül eltűnik a mazsola és a gyümölcsök között.

A citromverbénáról bővebben itt: